Принц и нищий

Кадр 1

Mark Twain KOLDUS és KIRÁLYFI

Кадр 2

Mark Twain regénye nyomán irta RÓNAI ÉVA Rajzolta: ZÓRÁD ERNŐ Magyar Diafilmgyártó Vállalat Budapest, 1963.

Кадр 3

400 évvel ezelőtt London már jókora város volt. Fényes palotákkal, templomokkal és sok-sok zsúfolt, piszkos sikátorral. Ezekben húzódtak meg a műhelyek és a kikötők munkásai, a földjükről elkergetett falusiak, a nagyváros rengeteg nyomorultja. A legszegényebb negyed egyik ócska, düledező viskójában élt John Canty feleségével és gyermekeivel. Iszákos, züllött csavargó volt az öreg, kisfiát, Tomot kiverte az utcára, hogy kolduljon, aztán elszedte tőle a pénzt…

Кадр 4

Tom egyszer odalopakodott a királyi palota kapujához. Önfeledten bámulta a kertben labdázó aranyruhás fiút. Edward herceg volt az, VIII. Henrik fia, Tommal éppen egyidős gyerek.

Кадр 5

Az őr rákiáltott és ellökte Tomot a rácsától. De a királyfi megparancsolta, hogy bocsássák be hozzá a kis koldust, hadd mesélje el, hogy élnek a magafajta rongyos utcagyerekek.

Кадр 6

Кадр 7

Egyenest a palotakapu felé tartott. A őr kilökte az utcára. — Hogy mered az angol trón örökösét megütni? — kiáltott fel Edward önkéntelenül. Szavaira gúnyos nevetés volt a válasz. Ez a koldusfiú nyilván megbolondult! — A csúfolódó utcai nép messzire sodorta a palotától.

Кадр 8

A királyfi tétován bolyongott az utcákon. Egyszer csak félelmes külsejű csavargó ragadta kézen: John Canty, a kis Tom apja. Azt hitte, hogy fiát látja maga előtt. Edward hiába próbálta megmagyarázni neki a ruhacsere történetét.

Кадр 9

Canty nyomorúságos odújába hurcolta és részeg dühvel támadt rá: – Te eszelős kölyök! Úgy látszik, teljesen megbolondult a sok olvasástól! No, majd én észhez térítelek! — Cantyné és lányai hiába próbálták csendesíteni.

Кадр 10

Кадр 11

Odálépett Edwardhoz és az arcába világított. A kisfiú nem kapta szeme elé a kezét, ahogyan Tom szokta. — Talán mégsem az én fiam ez a gyermek? De hol van akkor Tom? — Cantynét töprengéséből dörömbölés riasztotta fel.

Кадр 12

Canty egyik tolvaj cimborája verte fel öket. — Meneküljetek, nyomunkban van az örség! — lihegte. Canty kézenfogta álmából felriadt „fiát” és magával vonszolta a sötét utcákon.

Кадр 13

A ruhacsere a palota népét is megtévesztette. Tom térdreborulva bizonygatta a kis Jane hercegnőnek, hogy nem ő a királyfi. A kislány rémülten futott a királyhoz: — Edward herceg úgy látszik, megzavarodott!

Кадр 14

VIII. Henrik magához hívatta „fiát”. Tom kegyelemért könyörgött. — Pihenésre van szükséged, édes fiam! A sok tanulás túlságosan felzaklatta elmédet! — mondta aggódva a király.

Кадр 15

Кадр 16

Кадр 17

A „megzavarodott királyfi” felvidítására az udvar pazar vízi ünnepélyt rendezett a Temzén. A bámészkodók között ott álltak Cantyék is.

Кадр 18

Edward felhasználta az alkalmat, kitépte magát Canty kezéből, és a híd felé indult. — Én vagyok a walesi herceg, az igazi herceg! Engedjetek a palotámhoz! — kiáltotta, de ismét kinevették.

Кадр 19

Egy fiatal lovag azonban kardot rántott a kisfiú vé-delmére. — Ne gúnyoljátok! Ez a gyerek beteg, nem bántani kell, hanem meggyógyítani!

Кадр 20

Miles Hendon (így hívták Edward védelmezőjét) sok éves külföldi utazás után éppen most érkezett vissza hazájába. Elhatározta, hogy gondjaiba veszi az értelmes arcú, bátor kisfiút. Edward fásultan, kimerülten tűrte, hogy vezessék.

Кадр 21

Кадр 22

Korán reggel elment, hogy rongyos védencének valami melegb öltözéket szerezzen. Mire visszatért, a kisfiú eltűnt. Az ijedt fogadós elmondta, hogy közben egy suhanc jött a gyermekért, azzal az üzenettel, hogy Hendon hívatja.

Кадр 23

Hеndon állítolagos küldötte nem volt más, mint Canty bandájának egyik embere, Hugó. Hugó a csavargók tanyájára vezette Edwardot.

Кадр 24

Кадр 25

Кадр 26

Кадр 27

Térjünk most vissza Tomhoz. A kis „királyfit” egész sereg tudós férfiú oktatta. Ha nem tudta a leckét, más gyerek kapott ki helyette, mert az ő felséges személye„szent és sérthetetlen”volt.

Кадр 28

Кадр 29

Кадр 30

A szegény asszony persze nem volt képes vihart támasztani. — Éppen ez mutatja ártatlanságát! — szólt Tom, és szabadon bocsátotta. Sorban kikérdezte a többi foglyot is. Boldog volt, hogy néhány szerencsétlenen segíteni tudott. Egyre inkább megszokta és élvezte hatalmát, csak olyankor szomorodott el, amikor anyja és testvérei, vagy pedig az eltűnt Edward herceg jutott az eszébe…

Кадр 31

A csavargóbandában az igazi királyfi megismerte a nyomorúság és megalázottság minden szenvedését. Kakaskirálynak, Fufu hercegnek gúnyolták. Hugó volt a legkegyetlenebb kínzója. Canty utasítására egy percre sem mozdult mellőle.

Кадр 32

Egy kis városban Edwardnak mégis sikerült megszabadulnia Hugótól. Leleplezte egy jómódú nemesúr előtt, hogy a fickó csak megjátssza a nyomorkot és alamizsna helyett inkább ütleget érdekelne. Hugó elmenekült, a királyfi pedig visszaindult Londonba.

Кадр 33

Éjszakára egy tanya ház istálló jában húzódott meg. A jászolban aludt. Álmában odahaza járt a palotában, lordok és hercegek járultak kézsókra elébe; de valójában csak egy jámbor boci nyalogatta a kezét.

Кадр 34

Reggel a ház gazdasszonya talált rá. Behivta a konyhába a kis csavargót, rábizta a reggeli kása kevergetését. Edward persze nem értett ehhez az egyszerű munkához sem. Oda-kozmálta az ételt, mire a haragos asszonyság kiadta az útját.

Кадр 35

Кадр 36

A remete cseppet sem lepődött meg, hogy a kis rongyos mint királyfi mutatkozott be. — Én viszont angyal vagyok, még hozzá arkangyal. Vacsorát és szállást adok neked, fiam! — mondta. A királyfi riadtan hallgatta zagyva beszédét.

Кадр 37

Félelme iszonyú rémületté változott, amikor a remete váratlanul nekikirott, megkötözte, és fennhangon olvasni kezdte neki a haldoklók imáját. Őrülési rohamában meg akarta ölni a gyereket.

Кадр 38

Canty és Hugó szabadítottak ki a veszélyes helyzetből. Már két napja keresték, és most végre nyomára bukkantak. Ismét magukkal vitték. Hugó titokban arra készült, hogy bosszúból börtönbe juttatja a fiút, amint alkalma lesz rá…

Кадр 39

Ez hamarosan sikerült is neki. Malacot lopott, a visító kis jószágot Edward kezébe nyomta, azután kereket oldott, magával húzva az öreg Cantyt.

Кадр 40

A malac tulajdonosa és a járókelők jól elpaholták Edwardot, aztán a bíró elé vonzolták.

Кадр 41

A malac nem sokára ott gömbölyödött a törvényszolga kezében, mint bűnjel. — Ezért akasztófa jár, mert a lopott jószág többet ér, mint 13 penny — jelentette ki a bíró. VIII. Henrik fia csaknem apja kegyetlen törvényének az áldozata lett!

Кадр 42

Hendon ügyessége mentette csak meg. Akár csak Hugó és Canty, Hendon is szakadatlanul kereste a gyermeket. Végre a lopott malac miatt összezsúfolt tömegben rábukkant. Elkísérte a bíróságra, azután a tömlöcbe is. Utközben rávette a porkolábot, hogy hagyja szökní a kisfiút.

Кадр 43

A derék lovag védencével együtt útra kelt rég elhagyott szülő-házába, Hendonhallba. — Ne félj, kiskomám, Álmok és Árnyak herczege! Odahaza mindenünk meglesz! — Így biztatta útközben Edwardot, aki mindenáron Londonba akart visszatérni.

Кадр 44

Кадр 45

Кадр 46

Dühét csak Edit megjelenése csillapította le. Edit könyörögve kérte Milest, hogy meneküljön, mert öccsétől csak a legroszabbat várhatja.

Кадр 47

Hugh porkolábjaival elfogatta és a várpincébe záratta fivérét a kis Edwarddal együtt. Egy hűséges öreg szolga csempészett titokban némi harapnivalót nekik…

Кадр 48

Másnap Hugh kalodába csukatta és megkorbácsoltatta fivérét, akit azzal vádolt, hogy nem is Miles Hendon, hanem csupán szénhámos kalandor. Végül azzal a feltétellel bocsátotta szabadon, hogy azonnal elhagyja Hendonhalit.

Кадр 49

Meggyötörve indultak vissza Londonba. Hendon elhatározta, hogy a királyhoz fordul igazságért. Magában meghatottan mosolygott „bolondos” kis védencén, aki azt igérte neki, hogy gróffá teszi kárpótlásul a sok szenvedésért…

Кадр 50

Кадр 51

Кадр 52

A palotából végre megindult a trónörökös hintója. Senki nem tudta, hogy egy kis koldusfiú ül benne, senki sem ismerte fel Tomot, csak az édesanyja, aki a tömegből kiválva, szinte fél-őrülten futott a hintó felé. Az örök félretaszították.

Кадр 53

Кадр 54

Кадр 55

Az ámulat elérte tetőfokát, mikor a „trönörökös” felállt helyéről és térdreborult a rongyos koldusgyerek előtt. — Milyen csodálatos hasonlóság! — suttogták megzavarodva a szertartás résztvevői.

Кадр 56

A két fiú most már együttesen mondta el a ruhacsere történetét. Tom megesküdött, hogy Edward igazat beszél és így a királyfi a koldusgyerek becsületességének és öszinteségének köszönhette, hogy visszanyerte királyi méltóságát. A koronát ünnepélyesen Edward fejére helyezték. A kis királyt mélyen meghatotta Tom viselkedése. Gazdagon megjutalmazta, kitüntette. Tom élete fogytáig megbecsült, jómódú polgára lett Londonnak.

Кадр 57

Mire Hendon bejutott a palotába, hogy ott igazságot szerezzen, már az igazi király ült a trónon. Edward megtartotta igéretét, Kent grófjává emelte védelmezőjét, aki annyi megpróbáltatást vállalt a kis „bolondos koldusfiúért”.

Кадр 58

Mindig Hendon és Tom maradtak Edward legjobb barátai, legbensőbb bizalmasai. Edward nem felejtette el keserves kolduséletét, és ha ereje kevés is volt ahhoz, hogy kegyetlen korát megváltoztassa, igyekezett enyhiteni a törvényeken és a nép nyomorúságán.

Кадр 59

ВЕГЕ

Кадр 60

MAGYAR DIAFILM GYÁRTÓ VÁLLALAT 1145 Budapest, Titel u. 7.

Кадр 61